június 23.

Úristenúristen! egy teljesen új, valószínűleg válság szülte lehetőségbe futottam bele, és teljes mértékben izgalomba jöttem, de annyira hogy ihaj.

épp most kaptam egy emailt az előttünk esküvőző pár lány tagjától (éljen a nőuralom), hogy mi lenne, ha közösködnénk a díszleten. feltéve, hacsak nem rózsaszínben gondolkodik, ez rendkívül jó ötlet, és ha még a lampionjaimat is fel tudjuk tenni, akkor végem van.

ja, és van sátruk is (fosnak a rossz időtől) és ha annak a költségét is felezni tudjuk, akkor az már nekünk is megéri :) jujdejó

ma elkészültek a gyűrűk. természetesen nem abban a fazonban, amiben szerettük volna, így nagy kedvesen visszaküldtük újracsinálásra. azért felpróbáltuk őket, és megéreztük, hogy egy gyűrű mind felett. kissé elpityeredtem megint, na. nagy szerencse, hogy messze még a céldátum, van idejük dolgozni rajta.

Ezen kívül végre nagy felbontásban csodálhattam magam, mint tisztességes, gyöngyös hógolyó. egészen fura érzés.

különben az esküvőhöz kapcsolódóan körmöket, hajakat, cipőket nézegetek, és egyik se nem tetszik még. nademajdmagamon.

ja igen, anyósom kihímezte a zsebkendőket, amit a násznép fog kapni. igazi turai népi motívumokkal. majdmég a szociotthonban dolgozó mari rávarrja a csipkét és nagyon fain lesz.

elszámoltam a meghívókat. nesze neked kínos utánrendelés 3 darabra. bár közben kiötleteltem, hogy milyen asztal-névkártya lófasz kéne ami illik is a meghívóhoz. de nem merek ész nélkül rendelni, mert ahhoz beszélnem kéne a kurva dekoratőrrel, hogy akkor mégis mi a színvilág vagy miafasz. mármint én tudom, milyen színeket szeretnék, de nem tudom, hogy illik-e hozzá, amit kinéztem. vagyishogy rendelkezése állnak-e azok a színű baszok, amilyeneket szeretnék.

különösen nehéz kérdés ez annak, akinek nincs szépérzéke, a vőlegényember pedig minden ilyen kérdést elintéz azzal, hogy "cicaazleszaminekedtetszik" vagy "mitakarszmégtőleménelintéztemazenekartmegavőfényt". ezt így egy levegővel, mindenféle tekintet nélkül a témára.

közben a fotós meg van, még mindig imádom, csak ki kell fizetni. a videós fiúk is el lettek igazítva.

józsinak öltönye még nincs, koszorúslányruhák még homályban (bár Bianka annyival bővítette a képet, hogy olyat szeretne, amiből kinn van a cicije- ami nincs neki) Ide jöjjön egy családi életkép: talán a múlt héten, mikor apáéknál voltunk fogta magát mind a két gyerek és betettek a pólójuk alá 2-2 karácsonyfadíszt, mintha a cicijük lenne. én besírtam a nevetéstől, rettenetesen édesek voltak.

nem mellesleg viszonylag meglepő mértékben csökken a násznép száma. váratlan szakítások, és kitagadott gyerekek révén fogjuk érezni olyan emberek hiányát, akiket nem is igazán ismerünk.

megvolt a nagy találkozás. szerelembe estem egyből. kb másfél órát beszélgettünk, és azért vett meg engem egy pillanat alatt, mert ő volt az első szolgáltató, akinél éreztem, hogy dolgozik is a pénzéért. hogy mi érdekeljük őt, az, hogy mi mit szeretnénk, lelkesen, ötletesen. csak az ár. ami igazság szerint nem sok -másokkal összevetve-, de nagyon nehéz döntés mérlegelni azt, hogy ér-e ez annyit. bár fizethetünk részletekben :)

Szombaton elindulunk józsikámnak öltönyt venni, ugyanis, mint apától megtudtuk elég jó leárazás van a mr.sale-ben, úgyhogy benézünk oda is, hátha megoldjuk ezt is. Továbbá koszorúslány1 már hevesen tervezi a ruháját, aminek a fő ismertető jegye az szerinte, hogy "ilyen testre feszülős" lesz.

egyébként az előző bekezdésben tévedtem, az anyakönyvvezető néni, akivel tegnap találkoztunk, is nagyon lelkes és kedves és boldog volt. ott is egy órát voltunk, mondjuk részben azért is, mert rengeteget mesélt az élményeiről. persze ez sem ment simán, kiderült, hogy a névváltoztatás nem olyan egyszerű dolog, úgyhogy 10 ezer forint illetékért elindíthatok egy hosszú minisztériumi procedúrát, melynek célja pusztán annyi, hogy levegyék azt a tetves második keresztnevet. innen is köszi anya, köszi apa.

A világ legszebb gyűrűi pedig 3 hét múlva elkészülnek, nagyon potom árért, ezt is köszi innen is apavoltkollégája és a nem használt családi arany :)

Hozzá kell még tennem, amit eddig nem említettem, hogy minden eseményhez képzeljétek hozzá, hogy kisebb nagyobb mértékben felzokogok az esemény folyamán, illetve apró könnycseppeket morzsolgatok. kissé gyengék az idegeim mainapság.

ott tartunk, hogy ismét megállapítottam, hogy bizonyos lelki terülteken egyszerűen működöm. részletekről itt nem írok, ez nem a klasszikus énblog.

tehát maradva a témánál. tegnap lefoglaltuk a vőfélyt, aki 'helyi erő', és meglehetősen segítőkész. nyilván ez a dolga, ezért fizetek. Szimpatikus volt, hogy mikor kijelentettük, hogy nem lesz búcsúztató, nem kérdezett. Így is fogunk még eleget magyarázkodni, főleg én. (Kis lelkizés: bármennyit is tűnődöm rajta sokféle szemszögből, elég szilárd az elhatározásom az 'örömanya' jelenlétével kapcsolatban- és bár nem esik jól, az rosszabb lenne, ha ott lenne)

szóval a vőfély, aki J. szerint 'vőfény' (felétek ez hogy van??) rendben lesz. Itt tudlak titeket kérni arra, hogyha esetlegesen valami beszédet, meglepetést, kutyafuttatást terveztek, akkor neki is tudnia kell róla, a meglepetésről csak neki :) hogy tudjon mire számítani. J. kollégái már beígértek valami happening-et, előre rettegek.

Elnézve a vőfély naptárát, lehet hogy egy kicsit előre siettünk a dolgokkal, de azt hiszem így a jó, nem marad minden kivételesen az utolsó perce (mint általában mifelénk). Gondolkodtam is rajta, hogy nyitok egy mappát, amibe rendszerezem az eddigi kiadásokat, meg papírokat. Mélyen elgondolkodtam, majd elővettem a mappát, amit a kastély adott benne a szerződéssel, és eldöntöttem, ha lesz kedvem, akkor ebbe fogok rendszerezni. Még nincs kedvem, csak feszült lennék tőle.

Jut eszembe, feszültség. Épp nézegettem a karikagyűrűket a neten, mikor rájöttem, hogy nem árt tisztába jönni az árakkal (ha minden jól megy, akkor egy ötvös ismerősünk készíti saját aranyunkból, de sose lehet tudni) Na szóval, kettőszázezerért már elég pofásak vannak... ennyi pénzt én biztos nem adok érte, lehet, hogy megkérem valamelyik hippi ismerősömet, hogy fonjon nekünk egy párat inkább 2 spangliért. Tehát ezek az árak elég bosszantóak, kíváncsi vagyok miben állunk meg. nekem a linken http://eskuvoifoto.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=476937 található kép legaján lévő pár tetszik, nyilván józsikámnak is. Természetesen swarovski (vagy ahogy a vaterán látni 'eredeti stavrovszki' kövekkel) :)

Ami még hasonlóan meglepően nagy összeg az a fotózás. értek én valamennyire a szakmához, csak négy évig tanultam basszameg, de az, hogy van valakinek egy jó fényképező gépe, és szeret guggolva fényképezni, és élesen lebír fotózni egy pár cipőt, amit utána photoshop-ban fekete-fehérré tesz, az nekem nem ér meg 100.000 forintot. nem a fotóművészek munkáit szólom le, értékelem a szép képeket, de ami nem az, és irreális, azt is.

ez most ilyenformán elég hosszú lett, talán kicsit zaklatott, de jól esett.

nem a legideálisabb lelkiállapotban állok ennek neki, de terápiás jelleggel muszáj.

az a legegyszerűbb, ha tényszerűen nézzük:

ruha-pipa, öltöny-nincs (elkérni varrónő száma), koszorúslányok ruhája- nincs (ölre menni értük), helyszín-pipa, tanúk-pipa, zenekar-pipa (nem kértek előleget-félek), vőfély-pipa, meghívók kiosztottsága-60%, dekoráció-elképzelés van, egy nagyobb hangvételű csörte a családommal- még várat magára, várhatóan április.

Eddig nem is állunk rosszul. Én viszont az utóbbi pár napban elég szarul vagyok. Fogalmam sincs, hogy pillanatnyi elmezavar, túlzott elrugaszkodás a földtől, vagy valami más. egész egyszerűen a tegnapi ruhavásárlás óta kimerültség és apátia uralkodott el rajtam. na meg a bizonytalanság. magamban, kettőnkben, jövőben. nem tudom, hogy ez egészséges-e- időszerű-e, de olyan mintha fulladoznék. ami bizonyos aspektusból jó bulinak tűnik, az másik oldalról rémisztően nagy döntésnek, ami elől egyre kevésbé van visszaút.

az a bajom a nagy döntésekkel úgy en block, hogy sose tudhatod, hogy jól döntöttél-e. felállíthatnék most pro és kontra érveket, de nem sokat segítene. igazából ezt egy emberrel kell megbeszélnem, aki még mindig alszik, és aki olyannak tűnik, mint aki azért van mostanában, hogy azt hihessem, hogy van kivel megbeszélni a belső dolgaimat, közben pedig arra nem emlékszik mi volt tegnap.